Mert a csapat jól rajtolt a bajnokságban és a nemzetközi porondon, majd bejutott a Magyar Kupa fináléjába. Csakhogy azt lélekromboló módon – a hajrában történt játékvezetői beavatkozással – elveszítette, az Európa Kupából nagy csatában búcsúztatta a címvédő olasz Savona, az ob I-ben pedig a Szeged, majd a Szolnok mért súlyos verést a társaságra. Hiába, kirojtosodtak az idegek, elfogyott a szufla, vajon mi következhet szerda este, az egyre acélosabb Vasas ellen? – találgatták sokan, ám 14-8-as diadalra senki sem tippelt.

Tizennégy gólt lőni másfél meccsen is szép teljesítmény, ám a Honvéd ezt egybe sűrítette, méghozzá a Vasas otthonában, a Komjádi uszodában nyerve meg mind a négy negyedet. Pedig nem állíthatjuk, hogy a gárda ezúttal a bírók kegyeltje lett volna, ez híven tükrözi a 12:6-os kiállítási arány, valamint az ellenfél javára befújt két büntető. Mindezek ismeretében joggal tettük fel a kérdést Vad Lajosnak, a Honvéd trénerének: minek köszönhető e hirtelen pálfordulás? A meccs előtt megjelent valaki az uszodában egy táska pénzzel, és néhány laza kézmozdulattal rendezte az elmúlt hónapok elmaradását?

– Természetesen nem, ez egyébként sem a pénzen múlik – szögezte le Vad Lajos. – Kaptunk két csúnya zakót, azok után viszont egy hét pihenőt, és utóbbi jót tett. Kitisztultak az agyak, mindenki átgondolhatta a helyzetet. Azt se felejtsük el, hogy az anyagiakon túl is elég kemény fél évünk volt, az Európa-kupa tbiliszi selejtezőjéről hazatérve például heteken át azt találgattuk, megfertőzött-e minket a vérhasjárvány vagy megúsztuk. Az előző hónapban ráadásul csak komoly ellenfelekkel játszottunk igazi tétmeccseket, egyszer sem a lakatlan szigetek válogatottjával kellett pólóznunk.

Ez a rivális várhatóan a jövőben sem érkezik vendégségbe, egyéb megpróbáltatások viszont küszöbön állnak. Vad Lajos is ennek ismeretében értékeli a szerda esti, pompás 14-8-at is:

– Bevallom, engem is meglepett a teljesítményünk, mert az elmúlt időszak hullámzása után nem igazán számíthattam rá, hogy a rövid időn belüli nyolcadik rázós mérkőzésünkön szinte agyonverjük azt a Vasast, amely még sem a bajnokságban, sem a BL-ben nem kapott ki. Csak tőlünk, a Magyar Kupa negyeddöntőjében, majd most. De ez már a múlt. Szombaton a BVSC-vel játszunk, aztán a Fradival. Mondtam is a fiúknak a Vasas-meccs után, hogy lehet örülni, de ennek a győzelemnek az adja meg az igazi értékét, ha legközelebb is nyerünk.

Különösen azért, mert az a bizonyos ember a pénzes táskával valószínűleg szombaton sem tűnik fel.