A sértett elmondása szerint erotikus megjegyzésekkel illette és fogdosta is. A székesfehérvári kórház az ügyben belső eljárást indított, az érintett munkatársat pedig felfüggesztették a munkavégzés alól.
Fruzsina és párja évek óta vártak arra, hogy újabb gyermek érkezzen a családba, ám a nő nemrég kénytelen volt elvetetni a magzatot, az ugyanis az ötödik héttől kezdve nem fejlődött tovább. A 24.hu-nak azonban nemcsak erről, hanem az őt ért zaklatásról is beszélt.

Fruzsinának a Fejér Megyei Szent György Kórház nőgyógyászati osztályán volt jelenése, de mivel kisebb komplikációk léptek fel nála, ezért a tervezett időpontnál hamarabb, január 13-án hajnalban vették fel az osztályra. A lapnak elmesélte, hogy sorstársaival együtt egy kórteremben várta, hogy sorra kerüljön. Nem nagyon beszélgettek egymással, mindenki a maga módján próbálta feldolgozni a helyzetet.

„Végigsírtam a napot. Nem voltam hangos, de megállíthatatlanul potyogtak a könnyeim” – idézte vissza a napot. A körülményekhez képest így is jól volt, megfogalmazása szerint teljes biztonságban érezte magát, amíg egy férfi be nem jött reggel, talán 8-9 óra között az osztályra.

Egy kék egyenruhát viselő, középkorú férfi egy szempillantás alatt űzte el a nyugalmat a kórteremből, magáról megfeledkezve viccelődni kezdett az abortuszra váró nők között.

Az operáció előtt még egy előkészítő műveleten át kellett esnie a nőnek, ehhez a kék ruhás beteghordó készítette elő. Amikor a hajhálót adta rá, a férfi beletúrt a hajába, és azt suttogta neki,

imádom a vörösszőke hajakat.

Fruzsina ezután teljes sokkba került, a sírás felülkerekedett rajta, így nem tudott cselekedni. A férfi közben nyugtatni próbálta, és azt mondta, csak rá és a hangjára figyeljen. Amikor Fruzsina végül meg tudott szólalni, és jelezte, hogy ez nagyon nem jó neki, a férfi azt mondta, „most tudom, hogy nem lehet”.

A nő egy se veled, se nélküled kapcsolathoz hasonlította a történteket. Ezután sem tudott szabadulni az őt zaklató férfitól, a műtőben is vele volt. Fruzsina azt állítja, akarata ellenére kézen fogva kísérte be a műtőterembe, ott is végig körülötte legyeskedett, még a kezeit is a hasára tette.

Fruzsinának ekkor még fogalma sem volt róla, hogy a férfi beteghordó, és mivel a műtőben lévő doktornő minden mondatát kommentálta, egyértelmű volt, hogy ismeri az eljárást. A nő ekkor abban a hitben volt, hogy a férfi orvos, és talán a beavatkozást is ő végzi. Mint kiemelte:

A KÉK RUHÁS FÉRFIT SENKI NEM INTETTE MEG A MŰTŐBEN TANÚSÍTOTT VISELKEDÉSÉÉRT.
A kórterembe egy másik beteghordó kísérte vissza, de nem sokkal később a kék ruhás férfi visszatért. Ahogy belépett a terembe, tekintetével a nőt kereste, majd rá is kacsintott, amit Fruzsina igyekezett ignorálni. A férfi ezt követően Fruzsina ágyát vette célba, leült mellé, nekidőlt a lábának, amit a nő rendkívül kellemetlenül élt meg, ugyanakkor megbizonyosodott arról, hogy minek köszönhető a harsánysága: a férfi átható alkoholszagot árasztott Fruzsina szerint.

Ezt követően nyugtatót kapott, így egyes részletek innentől már homályosak, abban viszont teljesen biztos, hogy a műtőben újra a kék ruhás férfi várta. Fruzsinának ekkor már branül volt a bal kézfejében, ennek ellenére a férfi ismét saját kezei közé vette a nő kezét, mire a nő rászólt, majd kiszabadította magát. Mindennek egy doktornő is tanúja volt, akinek Fruzsina a tekintetével jelezni próbálta, hogy rettentő kellemetlenül érzi magát a beteghordó jelenlétében. A doktornő erre annyit mondott neki, hogy

NE AGGÓDJON, BE FOGJÁK TAKARNI, SENKI NEM FOG LÁTNI SEMMIT.
Fruzsina szerint normális esetben azzal kapcsolatban nyugtatnak valakit, hogy minden rendben lesz, nem azzal, hogy nem fogja senki látni a meztelen testét. Elmondása szerint nagyon szeretett volna emlékezni arra, hogy mikor és milyen körülmények között aludt el, de az altató nem meglepő módon kiütötte. Utolsó emléke az volt, hogy a kék ruhás férfi a lába előtt áll.

Fruzsina másnap Messengeren számolt be barátnőjének a történtekről, kijelentkezéskor pedig már a párja is tudott róla, aki alig bírta magát türtőztetni a recepciónál. Mindenáron meg akarta tudni a kék ruhás férfi nevét, Fruzsina azonban leintette, annál is inkább, mert még akkor is úgy gondolta, hogy a férfi műtötte őt.

Csak ekkor világosította fel őket egy arra járó orvos, hogy a férfi – a panaszok sorolása után azonnal tudta, kiről van szó – beteghordó. Sűrűn elnézést kért tőlük a történtekért, de hozzátette, emberhiány van, nincsenek abban a helyzetben, hogy megválogassák, kiket vesznek fel.

Meg kell érteni, hogy hiába történik egy ilyen helyzetben ilyen abszurd dolog, mégis csak az lebeg az ember szeme előtt, hogy hazamenjen

– indokolta meg, hogy miért nem cselekedtek ott helyben.

Fruzsina a történtekhez és a körülményekhez képest jól van, otthon igyekszik túltenni magát a veszteségen és az őt ért atrocitásokon. Néhány nappal később hivatalosan is panaszt tettek. Felkeresték a betegjogi képviselőt és a kórházat is: előbbi lényegében továbbpasszolta az ügyet, utóbbi helyről azonban érdemi válasz is érkezett.

A KÓRHÁZBAN VIZSGÁLATOT RENDELTEK EL, AMINEK IDŐTARTAMÁRA A FÉRFIT FELFÜGGESZTETTÉK.

Feljelentést egyelőre nem tesznek, bár Fruzsina párja szíve szerint az egész kórházat beperelné, főleg, mert kiderült, hogy a férfi 30 éve az intézmény kötelékébe tartozik. A nő ugyanakkor úgy van vele, ha a belső vizsgálat azzal zárul, hogy a férfit eltiltják az effajta munkavégzéstől, és valamilyen módon az aktájában is nyoma lesz a történteknek, azzal megelégszik, hiszen a célja végső soron az, hogy ez az ember többé ne végezhessen ilyen munkát.

index.hu