Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, honvédelmi államtitkár és Horváth Imre kanonok, plébános mondott ünnepi beszédet. A koszorúzás után a Magyar Szablyavívó Iskola bemutatójával ért véget az ünnepi rendezvény.

Díszőrök és történelmi zászlók bevonulásával kezdődött a Szent László-napi megemlékezés a Prohászka ligetben, Szent László király trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.

Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, honvédelmi államtitkár ünnepi beszédét Arany János a Szent királyt megidéző szavaival kezdte: „Nagy lovon ült a nagy férfi,/ Arca rettentő felséges;/ Korona volt a fejében,/ Sáraranyból, kővel ékes;/ Jobb kezében, mint a villám,/ Forgolódott csatabárdja:/ Nincs halandó, földi gyarló/ Féreg, aki azt bevárja.”

Az államtitkár összefoglalta a Lengyelországban született király életét, a neveltetését, felidézte a róla szóló legendákat, amelyek az államalapító királyunk politikáját követő kitűnő hadvezért és bölcs államférfi alakját jellemezték. Történelmi hivatását illetően beszélt többek között országunknak a keresztény kultúrkörhöz kapcsolásáról, a vármegyei és határvidéki szervezet kiépítéséről, az egyházigazgatási szervezet létrehozásáról.

„Szent László vitézsége, lovagiassága, kormányzó tehetsége és bölcsessége megszerezték számára a nemzet tiszteletét. Ma is ezzel a tisztelettel őrizzük emlékét. Példakép ő minden magyar előtt, az ország és polgárainak sorsáért felelős vezetők számára, a haza szolgálatát vállaló katonáknak. (…) Szent László az első Árpád-házi király, aki a keresztény egység jegyében összekapcsolta és összekovácsolta a közép-európai nemzeteket.” – fogalmazott az államtitkár, majd annak a különös jelentőségét említette, hogy júliustól Magyarország fogja elnökölni és vezetni a közép-európai egység mai megtestesülését, a visegrádi négyek összefogását.

Horváth Imre kanonok, plébános az ötvenes évek felidézésével kezdte beszédét, amikor letette a haza védelmét szolgáló fegyvert; a társadalom erkölcsiségével kapcsolatban a hazaszeretet jelentőségét hangsúlyozta. Az értékrendszerről beszélt, az eszmék változásairól és annak a hiányáról, amire jelent és jövőt lehet építeni. „A fegyelem, a rend volt mindig az, ami eligazított az élet útján. Így indított el édesapám, így viseltem gondját azoknak, akiket a gondviselés rám bízott. Éppen ezért szerettem az irodalmat.” – ajánlotta a hallgatóságnak a magyar irodalom imáit, amelyek, mint mondta, az erkölcsiségről hűen összefoglalják mondanivalóját.

Elsőként Petőfi gondolatait hívta segítségül: „Lement a nap. De csillagok/ Nem jöttenek. Sötét az ég./ Közel s távolban semmi fény nincs,/ Csak mécsvilágom s honszerelmem ég./ Szép csillag a honszeretet,/ Gyönyörüségesen ragyog./ Szegény hazám, szegény hazám te,/ Neked kevés van ilyen csillagod.” – hangoztatta A hazáról című vers kezdő sorait, majd idézte többek között Wass Albertet is.

Szent László király legendává magasztosult alakjával kapcsolatban az életét átszövő csatákról beszélt, és a minden helyzetben megjelenő erkölcsi nagyságáról – aminek, mint mondta, fundamentuma Isten. A hiten és az őszinte, tiszta szereteten keresztül az Istenhez kell eljutniuk a társadalom tagjainak ahhoz, hogy méltók lehessünk elődeinkhez.

A megemlékezés koszorúzással folytatódott. A Honvédelmi Minisztérium nevében Vargha Tamás államtitkár, országgyűlési képviselő, Székesfehérvár Önkormányzatának nevében Brájer Éva alpolgármester hajtott fejet a szobor előtt. Koszorút helyezett el a Fejér Megyei Közgyűlés, a Fejér Megyei Kormányhivatal, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság, a Székesfehérvári Egyházmegye, valamint a közigazgatási szervek, a honvédelem ügyét támogató civil szervezetek és a baloldali frakció. A rendezvény a Magyar Szablyavívó Iskola bemutatójával ért véget.

Az ünnepségen részt vett Tanka Csaba, a Fejér Megyei Közgyűlés alelnöke, dr. Tanárki Gábor, a Fejér Megyei Kormányhivatal igazgatója, Huszár János altábornagy, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, valamint az Önkormányzat képviselői.

A magyar lovagok mintaképét – akinek már életében mondák és legendák fonták be alakját – egy régi magyar énekszerző „Csillagok között fényességes csillag” szavakkal üdvözli. László 1077–1095 között uralkodott, halálát követően sírja csodatévő zarándokhely lett, szentté avatását III. Béla kezdeményezte 100 év múlva. A nagyváradi székesegyház fölött 1192. június 27-én, déltájban fényes csillag gyúlt ki, s ott lebegett két órán át. Szent László napját a szokástól eltérően azóta ünneplik az égi csoda, a csillagjelenés napján.