Ebből az alkalomból „Felfelé a lépcsőn” címmel jelent meg a bányászújságban róla egy írás. A lépcső azt jelképezte, hogy Péter Attila milyen akadályokon keresztül tudott eljutni az ügyvezető igazgatói székbe. Az 1936- ban Püspökladányban született fiú, akinek édesapja jogász volt, édesanyja háztartásbeli, már 3 évesen Budapestre került nagyszülőkhöz és már 15 évesen dolgoznia kellett.

Munka mellett járt gimnáziumba, majd felsőfokú technikusi oklevelet szerzett és ezt követően a Miskolci Műszaki Egyetem bányagép és bánya villamossági mérnöki diploma tulajdonosa lett. Ezzel a szerzett tudással meglelte a hivatását, melyet egész pályafutása során nagy hozzáértéssel és odaadással gyakorolt. Műszerészként kezdte, aztán gyorsan haladt a lépcsőn felfelé.

1996-os nyugdíjazásakor nyilatkozta: „múltak az évek az idő eljárt felettem, de még fiatal vagyok.”

De ezt nem csak mondta, hanem meg is mutatta. Nyugdíjazása után tizenhét éven keresztül saját vállalkozást, bányász vállalkozást működtetett jogász feleségével, Marával.

Bányász szolgálati érdemérem bronz fokozatát, miniszteri elismerő oklevelet, 25 éves bányász szolgálati oklevelet, Borbála emlékérmet kapott életében.

Január 12-én, pénteken Fehérváron, a Béla úti temetőben búcsúzunk tőle.

Égiek kísérjék utadat tovább, tovább, felfelé a lépcsőn.

feol.hu