A The Lancet Global Health című folyóiratban jelent meg a kutatócsoport tanulmánya, amely szerint a következő 33 évben szintén csaknem megháromszorozódik, vagyis a jelenlegi 217 millióról 588 millióra nő azoknak a mérsékelttől a súlyosig terjedő látáskárosodással élőknek a száma, akik se szemüveggel, se kontaktlencsével, se műtéttel nem korrigálják a rossz látásukat - olvasható a Medicalxpress-en.

• A kutatók szerint ez leginkább az Afrikában és Ázsiában élőket érinti.

A 188 országra kiterjedő adatok vizsgálata révén a szakemberek azt is megállapították, hogy a vakság elterjedtsége - az egyes populációkra jutó vakok száma - az 1990-ben mért 0,75 százalékról 2015-re 0,48 százalékra csökkent. A mérsékelttől a súlyosig terjedő látáskárosodás előfordulási aránya is csökkent, 1990-ben még 3,83 százalék volt, ám 2015-re már csak 2,9 százalék lett.

Mindez szinte biztosan az olyan egészségügyi fejlesztéseknek köszönhető, mint például a szürkehályog műtétek - mondta Rupert Bourne, a nagy-britanniai Anglia Ruskin University munkatársa, a tanulmány társszerzője.

• A világ népességének növekedésével és öregedésével párhuzamosan azonban a nyers számok tovább nőnek. A látási problémák többsége az öregkorban jelentkezik.

"A látáskárosodással élők számának növekedésével párhuzamosan, muszáj lépéseket tennünk a jelenlegi kezelési módszerek globális, regionális és országos szintű fejlesztésére" - mondta Bourne.

A kutató szerint ez bizonyítottan megtérülő befektetés, hiszen az ilyen kezelésekkel javítható az életminőség és gazdasági haszonnal is járnak, hiszen a gyengénlátó emberek sokszor nehezebben találnak munkát, többször szorulhatnak segítségre.

OKTÓBER 15. – A LÁTÁSSÉRÜLTEK NEMZETKÖZI NAPJA / A FEHÉR BOT NAPJA

A fehérbot a vakok utcai közlekedésének közismert és elengedhetetlen segédeszköze. Alkalmazásának gondolata a francia Guilly d’Herbemont grófnőtől származik. A párizsi utcán sétálgatva többször megfigyelte a nagy jármű és személyforgalomban félénken és bizonytalanul közlekedő vakok állandó veszélyeztetettségét.

A 20-as évek végén Párizs forgalma egyre fokozódott, a vakok veszélyeztetettsége egyre inkább növekedett. A vakok megsegítésének lehetőségét megtárgyalta édesanyjával, aki nem értett egyet a lánya igyekezetével, és inkább irodalmi művek Braille rendszerű átírását javasolta a lányának, amely igen divatos tevékenység volt a magas társadalmi rétegek hölgyeinek körében.

A kérdéssel mégis tovább foglalkozva egy könnyen felismerhető eszköz kézben hordásának a gondolatát vetette fel. Így jutott a “fehérbot” használatának a szükségességéhez, amelyet úgy a járművek vezetői, mint a gyalogosok távolról felismernek és tudják, hogy közöttük vak ember közlekedik. Használata fokozatosan terjedt el Európában és csaknem az egész világon.