Mérhető-e különbség az árban, értékesíthetőségben?

Magyarországon a teljes lakásszám 13 százaléka – több, mint fél millió lakás – tartozik a panel kategóriába. A legnagyobb számban a fővárosban (189 ezer), illetve a megyeszékhelyeken vannak panelházak (232 ezer), az összes lakásállományon belül 24 százalék illetve 28 százalék az arányuk, míg a többi városban csak 8 százalék (95 ezer), a községekben, nagyközségekben pedig egyáltalán nem jellemző ez az épülettípus.

A megyék között Baranyában (20%), Fejér (19%) Borsod-Abaúj Zemplén és Csongrád megyében (17%) kimagasló az arányuk, de magasnak tekinthető arányuk Győr-Moson-Sopron és Komárom-Esztergom megyékben is (15%), elsősorban természetesen a megyeszékhelyeken.

A napokban felmerült panelház-visszabontási program ötlete ismét reflektorfénybe állította a hazai lakásállomány jelentős szeletét képező épületeket.

Az egyszerű megoldás nem feltétlen a legjobb megoldás

Soóki-Tóth Gábor, Otthon Centrum vezető elemző szerint az árat tekintve, nem feltétlenül az épületek magassága a meghatározó, sokkal inkább a telep elhelyezkedése, a környező városrészhez való viszonya. Egy homogén, 10 emeletes épületekből álló lakótelep is lehet vonzó (ld. a XI. kerületi Gazdagrét példáját), a lakótelep megítélésében számos tényező játszik szerepet, például az is, hogy milyen jó a tömegközlekedése, vagy milyen panoráma nyílik a felső szintekről.

Az elemző úgy véli; a panelépületek visszabontása a legnagyobb és leginkább egysíkú, 1970-es években épült lakótelepek esetében indokolható, illetve ahol városképileg a történeti városszövetbe zavaró módon kerültek ilyen épületek.

Fontos, hogy épüljenek új lakások is. A meglévő, gyakran monoton, azonos méretű és beosztású lakásokból álló állomány egészüljön ki különböző igényekre szabott lakásokkal és alakuljon ki vonzó környezet a szolgáltatások, intézmények és a közterület vonatkozásában.

Ahogyan a történeti városrészek megújítása során, a paneles lakónegyedek esetében sem csak az épületek bontása vagy felújítása, hanem a környezeti és társadalmi elemeket magában foglaló komplex rehabilitáció lehet megoldás, amely az ott élők életminőségének több elemét érinti és segít abban, hogy város-szinten elfogadott, vonzó lakókörnyezet alakuljon ki, ami megakadályozza, hogy a leszakadó társadalmi rétegek gettói alakuljanak ki ezeken a területeken.

A vidéki városok között a legnagyobb különbség Nagykanizsán tapasztalható, ahol a maximum ötemeletes épületekben értékesített lakások 105 000 Ft/négyzetméter, míg a minimum tízemeletes tömbökben 85 000 ezer Ft/négyzetméter áron keltek el a lakások az elmúlt egy évben. 2-4 százalék közötti az árkülönbség Tatabányán, Miskolcon és Nyíregyházán. Régióközpontjaink többségében nem mutatható ki különbség. Győrben, Debrecenben, Székesfehérváron a két épülettípusban lévő lakások közel azonos áron értékesíthetőek.

További részletek a TőzsdeFórum oldalán.